4. Fejezet

4. fejezet

Na most, hogy megvan a 20 oldalmegjelenítés oztam a 4. fejezetet.:) Köszönöm azoknak, akik olvasák.;) Ha kíváncsiak vagytok az 5. fejezetre is, hamar legyen meg a 35 oldalmegjelenítés vagy 2 komi.:D Jó olvasást!.:$ 

-          És mégis hova mennénk, ilyen lazán? – kérdeztem nevetve. Közben már azon gondolkoztam mit vegyek fel.

-          A sétáló utcára!- lelkesült fel az ötletre Zayn.  Nevetnem kellet a gondolaton.

-          Nem néznének hülyének…

-          Kit érdekel?

-          Téged. Tudod, én egy átlagos lány vagyok, hülyének néznek, oké. De te meg egy sztárocska vagy, aki ezt majd újságból olvasná vissza.

-          Ez igaz- mondta és elengedett a karjai közül. Már a kocsi kulcsát szorongatta, mikor leeset, hogy menni készül.

-          Hát te mész?

-          Igen. Viszlát, kincsem! – nem az, hogy nem kaptam búcsúölelést, de még egy „sziát” nem nyöghettem ki, már ki is futott.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem esett rosszul. Lehet, hogy megsértődött, a „kis sztárocska” nevezése alapján? Én komolyan nem bántásként mondtam ezt. Hihetetlen, hogy ilyeneken meg tudnak   Végig gondolva a mai programomat (napozás) a fejemet fogva öltöztem vissza a reggeli ruhámhoz. Azaz a kedvenc bikinimbe. Barnás árnyalatú volt. Egyszerűen imádtam. Előkerestem a telefonomat és kimentem, hogy zene mellet élvezhessem a nap barnító sugarait. Csukott szemmel néztem a nap felé, hogy az arcom is szép barna legyen. Gondolataimba még egy kicsit puffogtam, hogy Zayn képes volt csak így elrohanni, de hamar elmúlt a haragom. A telefonomból, a kedvenc számai mentek, ami mellett nem lehetett, hogy megmaradjon a rossz kedvem.

Caroline bikinije.:$

sértődni. Elbattyogtam a gardróbhoz, hogy átöltözzek. Végre olyan ruhába voltam, amiben akár utcára is lehet menni.

Hirtelen valami eltakarta a napocskámat. Először nem is igazán foglalkoztam vele, mert biztos voltam benne, hogy egy felhő az. Aztán villámcsapásként ugrott be az a kép, ahogy a tengerkék eget nézem, ami egyetlen bárány felhő sem lézeng.  Kinyitottam a szemem és a vigyorgó Zaynt pillantottam meg. Ahogy jobban szemügyre vettem már nem volt rajta az a ruha, amiben elment. Már csak egy fürdő nadrágban feszített. Sőt, ugyan olyan volt, mint az enyém. Olyan barnás volt, ugyanolyan mintákkal a tetején.

-          Mi ez a fürdőruha.

-          Hát, ez Liam fürdőgatyája, de kölcsön adta, hogy összeöltözve mehessünk végig a sétálóutcán – vigyorgott.

-          Ugye most csak viccelsz?

-          Nem! Ez egy igazán jó ötlet.

-          Jesszusom! – mondtam nevetve. Meg egyszer felnéztem a felettem magasodóra. Be kell, hogy valljam nem kicsit áll jól neki a fürdőruha. A kockákat a hasán, most szabadon hagyja, ami nem egy negatív dolog.

Zayn felkapott a törölközőmről és a két lábamra állított.  Bementünk keresni nekem az övéhez illő fekete strandpapucsot. Mind a ketten nevetve ültünk be a kocsiba, hogy teljesen hülyét csinálhassunk magunkból. Az út gyorsan eltelt, mert az egészet végignevettük. Éreztétek, azt, hogy nem is vicces valami mégis nevettek rajta? Vagy csak egymásra néztek és hirtelen kitőr belőletek a nevetés? Ezt persze mind józanul. Igen, mi így éreztük magunkat.

Amikor Zayn megállította a kocsit már nem nevettem. Nem zavartatta magát a srác rögtön kipattant a kocsiból. Átsétált az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.

-          Hölgyem! – mondta miközben a kezét nyújtotta felém.

-          Zayn, én ki nem szállok innen! – kezdtem bele. Nagyon nem érdekelte az én ellenkezésem, mert megfogott és kiemelt a kocsiüléséről.

-          Na, gyere már!

-          Tiszta hülyének fognak nézni minket!

-          De tudod, én sztárocska vagyok és megtehetünk ilyeneket.

-          De én nem vagyok.

-          Na, gyere kincsem – nyújtotta kedvesen felém a kezét. Elfogadtam a felém nyújtott kezet és elindultunk.

Kézen fogva mentünk végig a nem épp kihalt sétáló utcán. Először elég félénken mentem Zayn mellet. Ahogy teltek a percek egyre több lett a tekintet és én egyre jobban megszoktam. A végére már nem csak kínomban nevettem Zayn viccein, hanem én is vele hülyéskedtem. Ez addig ment, így amíg meg nem láttunk egy szökőkút félét. Azt hinné az ember, hogy be nem menne, mert tönkremegy a felzselézett haja. Erre meg ő akarja a leginkább. Én úgy voltam már vele, hogy így is leégtünk már, most már igazán mindegy.  Egymást fröcsköltük, miközben nyári dalokat énekeltünk jó hangosan. Egyre jobb kedvem lett mikor már mások is csatlakoztak hozzánk. Nem csak az éneklésbe léptek be, hanem volt, aki a szökőkútba is bemászott hozzánk. Voltak, akik autogramot kértek Zayntől, de egész elviselhető volt mindenki.  Aztán felbukkant egy egész nagy rajongótábor. Ezt az időt választottuk távozásra. Megfogta a kezem és elkezdtünk futni. Az oldalam már fájt a sok nevetéstől és a futástól sem lett jobb. De még mindig nem bírtuk abba hagyni a nevetést, mikor megálltunk egy kisutcán. Addig mászkáltunk még, amíg meg nem száradunk, aztán elindultunk a kocsija elé. A kocsi mellet pár fényképezőgépet szorongató ember állt. Hihetetlenek. Mintha nem készült volna elég kép, ahhoz hogy ebből így is elég érdekes cikket összehozzanak, de azért még kell.

-          Menjünk busszal! – mondta a nagyötletét a sztárocska.

-          Mert nem a kocsiban van a pénztárcád igaz? 

-          Akkor sétáljunk addig, amíg el nem mennek…

A sétánk többi részén már próbáltuk kerülni a tömeget. Az utcák teli voltak rajongókkal és azt várták, hogy valahol felbukkanjon a szerelmük. Akik ránk találtak azzal boldogan csinált képet és adott autogramot, azzal a feltétellel nem mondhatja meg senkinek hol találkoztak. Én sem ácsorogtam ott, mint egy ismeretlen, én készségesen csináltam a közös képeket a rajongók telefonjára. Aztán egy nálunk picivel fiatalabb csaj jött oda. Csináltam róluk közös képet. De neki olyan fényképző gépe volt, amin rögtön kijött az elkészült kép.

-          Bocsi, de nagy kérés lenne, hogy csinálnál rólunk egy közös képet?- mutatott rám Zayn.

-          Dehogy is. szívesen csinálok.

Zayn maga mellé rántott és együtt vigyorogtunk bele a kamerába. Érdekes kép lett, de őszintén nekem tetszett. Kettő képet is kaptunk aztán tovább állt. Mindketten kaptunk egyet- egyet. Ezután minden második rajongót megkérte fotózón le minket Zayn telefonjáról. Jó sok kép készült a végére. Vágtuk a hülye fejeket, meg aranyos mosolygósakat is szóval lett minden féle.  Ha éppen nem volt ott egy rajongó sem, akkor meg egymást fényképeztük. A mai nap olyan fényképezős nap lett. Megszokottá válik, komolyan mondom. A kocsi felé csak akkor kezdtünk el visszamenni, mikor már kezdett besötétedni. Nagy sajnálatomra a fotósok még mindig az autó mellet dekkoltak. Ennyire unatkoznak, esküszöm? Nincs nagyobb sztár hír, hogy Zayn fürdőnadrágban mászkál? Istenem…

-          Szerintem eddig már készült a mai nap, kismillió kép rólam, rólad, kettőnkről ez a pár kép ide vagy oda tényleg számít? – kérdezte Zayn a fejét fogva.

-          Nem. Nekem nem… - vontam vállat.

-          Akkor háromra indulunk. Egy- kettő- három!

A háromnál Zayn megragadta a kezem és már indultunk is a kocsi felé. Hallottam a fényképek kattogását és a vakukat. Kinyitotta nekem az ajtót, majd lovagisan be is csukta és csak aztán szélt be az ő felére. Míg megtette ezt a pár lépést ezer kérdés hangzott, el amik közül Zayn egyre sem felet csak mosolygott, mint egy idióta. Oké, Zayn mutasd meg, hogy kell értelmesen viselkedni! Mondjuk, a mai nap után nem tudom, mit kritizálom itt a gyereket.

-          Na és merre, jössz hozzánk? – kérdezte édes mosollyal.

-          Ideje lenne hazatalálnom.

-          Akkor egy fuvar a kisasszonyhoz- mondta nevetve.

Másnap reggel:

Korán volt még ahhoz, hogy kinyissam a szemem. Egy hang nem így gondolta. Ez hang nem más volt, mint a csengőhangom. Először jól bevált módszer alkalmaztam. Azaz nem vettem tudomást róla. ez nem igazán jött be, mert csak nem hagyta abba a csöngést.  Nagy nehezen elkúsztam a telefonomig, ami a szoba másik végében volt és kómásan beleszóltam.

-          igen?

-          Nagyon ajánlóm Lini, hogy otthon vagy! – szólt be anyám szigorúan.

-          Hol lennék? – kérdeztem értetlenkedve – Persze, hogy otthon vagyok. Még csak reggel van, ki kelne fel ilyen korán, hogy bárhova is menjen?

-          Mondjuk, lehetnél a pasidnál is, mert nála aludtál… megint.

-          Pasimnál?

-          pasidnál.

-          Ki a pasim? – kérdeztem félve.

-          Hát, akinél ott aludtál, aki velünk vacsorázott, és akivel tegnap egész nap mászkáltál. Legalább szólhattatok volna, hogy együtt vagytok! Szerinted megettünk volna titeket?!

-          Zayn? Hisz nem is a pasim. Barátok vagyunk – mondtam nevetve.

-          Akkor ezt mond meg az újságoknak is!

-          He?

-          Címlapon vagytok. De elég lesz felnézned az internetre tündérkém és ott is találsz majd pár cikket.

-          Úristen…

-          Én is ezt mondtam.

-          Anya, esküszöm, hogy itthon vagyok, és nem járok Zaynnel.

-          Én hiszek neked tündérkém.

-          Rendben.

-          Na de erről majd beszélünk. Ma apád három órakor megy érted, a pizzázó elé.

-          Miért pont oda? és hova megyünk?

-          Hogy ott tudjál enni valamit és hozzám hozz, hogy beszélgethessünk kicsit – mondta kedvesen anya.

-          Szeretlek!

-          Én is picim, de most mennem kell. Ne kés, háromra legyél kész a kocsiba szállásra.

-          Okés. Szia. Puszi

-          Puszillak. Szia.

Ez a telefonbeszélgetés eléggé felébresztett. Rögtön bekapcsoltam a laptopom. Az ágyikómból nem szálltam ki, csak az ölembe vettem a kicsikémet (laptopom). Az órámra nézve még csak reggel kilenc volt. Nekem ez még korán van nyári szünetben. 

Fent a net tényleg tele volt a pletykákkal. Sok arról írt, hogy Zayn egy lánnyal mászkált kézen fogva, másik azzal volt elfoglalva, hogy fürdőruhába mutogatta a kockáit, a harmadik, arról, hogy laza napot tartva szökőkútban énekelt… De a legtöbbje ezeket a híreket, mind belefoglalták a soraikban. Megbeszélték, hogy a mi kapcsolatunkat (!) vajon hosszútávra tervezzük vagy nyári kalandnak. Ez azért volt vicces, mert nem volt más kapcsolatunk a barátságon kívül, de kit érdekel az igazság? Ugyan, már! Az túl unalmas lenne. Ezek a cikkek különösebben nem is zavartak. Annyi baj legyen ebből az egészből. A megrázó számomra a rajongók voltak. A rajongói oldalra felkerült egy olyan kép, amin, kézen fogva megyünk Zaynnal és egymás szemébe nézünk vagy valami olyasmi pillanat volt. Ez a kis szöveg volt a képhez „Zayn új barátnője. Nem egy átlagos pár meg kell hagyni.:d ti mit szóltok a kapcsolatukhoz?.:$ „ Muszály volt elolvasnom a kommenteket. Volt ott, olyan, hogy aranyosak vagyunk együtt (Ez jól eset, de nem is vagyunk együtt). Volt az is, hogy talán meg kéne kérdezni Zayntől, hogy egyáltalán mennyi igaz ebből ( Na ezek a rajongó a kedvenceim!), de sajnos volt olyan is, hogy én mekkora rib*nc vagyok, hogy bikiniben mászkálok és meg sem érdemlem Zaynt (Az ne zavarja őket, hogy, ő is fürdőruhába mászkált, de semmi gond). Olyanok is akadtak, hogy igazán leakadhatnák a szerelmükről (ezt azért ők sem gondolhatják, hogy ha én most csak úgy békén hagyom, elveszi őket feleségül) Próbáltam ezeken nevetni és nem sírni. Pedig rám jött a sírhatnék, hogy most több ezer ember lenéz, mert csak jól szórakoztunk Zaynnel. A részegen smároltam volna vele, valamilyen szinten megértem, de így?  Mért én vagyok a rossz és mért nem a szerelmük? Miért nem lehetne, mondjuk ő a liliom tipró? Tudom, önző vagyok, de szerintem ezek jogos kérdések. Inkább kis is kapcsoltam a gépemet. Nem akartam erről többet olvasni. Még csak reggel van, de már most mindenki látta. Szép mondhatom.

Végül mégis visszakapcsoltam a laptopom ,mert megbeszéltük Barbival, hogy Skypon megbeszélünk mindent.

„Ráérsz ma? Beszélnünk kellene” Jött az sms Zayntől.

„Háromig” válaszoltam.

„Akkortól érek rá.:|”

„oiefnaklg… akkor ez így nehezen jön össze.:s”

„Megpróbálok előbb lelépni. Hol? 14:45 kor”

„A közeli pzzériánál. Tudod a nagyon kék”

„Ott leszek”

Tizenöt perc pont elég, hogy megbeszéljünk mindent. Ez remek! Remélem érzitek az iróniát. Persze Barbi egészen délig tartotta bennem lelket. Aztán elment enni és ismét folytatta az én kedvjavító tervét, másik országból. Imádom ezt a lányt komolyan. Vajon Zayn, hogy reagál ezekre a hírekre? Végül is csak tudta, hogy ez lesz, nem?