2. Fejezet

2.  fejezet Fényképezés

Anya pontban, délben be is lépet az ajtón. Nem kevés szatyorral. Szerintem annyi mindent vett, hogy egy évig nem kell boltba járnom semmiért.  Már akkor elegem volt a pakolásból, mikor még csak anya szatyraiból kellett kipakolni. Ám hátra volt még az egész lakás a dobozokkal. Egész pakolás alatt anyának meséltem minden félét. Sőt még a srácokkal való reggelimet is elmeséltem neki. Csak jót nevetett rajta.  Mire végeztünk apa is haza ért. Tudni kell apa későn ér haza. A lényeg még is csak az volt, hogy haza már egy otthonos lakásba tért. Az egész ház gyönyörű volt. 

Nekem mégis a szobám tetszett a legjobban. Olyan gyönyörűen nézett ki. Imádtam az egészet. De nem tudtam élvez, mert estére olyan fáradt voltam, hogy a még mindig nem használt pizsim, mai este sem lesz használva. Erről a fárasztó napokról le kéne, szoknom esküszöm.

Magamhoz hű maradtam, ezért másnap egész végig vagy a laptopom előtt ültem/feküdtem/táncoltam vagy a tévé előtt romboltam az agy sejtemet. Az, az halál laza napot tartottam.  Nem voltam biztos, benne, hogy teljesen fel vagyok-e töltődve így a másnapom is ugyanabból állt, mint az előző. Tehát semmiből. Ez alatt a két nap alatt sikerült teljesen feldolgozni a lelki világomnak, a történteket. Mármint, hogy nem lehetek együtt a legjobb barátnőmmel, egy vadidegen városba kell újakat találnom…

Reggel mikor felkeltem úgy éreztem, kezdek valamit az életemmel és nem itthon fogok punnydni. A szekrényem előtt állva azon gondolkoztam mi lenne a megfelelő ruha összeállítás a mai napra. Már azt is kitaláltam, hogy a kék Topomat veszem fel mindenkép, mikor megszólalt a csengőhangom. A képernyőn ez állt: „Barbiiim.:$”

-Szija kincs!

- Hello, hello életem! –szólt bele

- Na, mi az?

- Tudod mire gondoltam? – kérdezte izgatottan.

- Mindjárt megtudom.

- Mert csak nem egy helyen vagyunk, lehetünk egy hullámhosszon. A mai nap arra gondoltam lepődjön meg mindenki, teljesen rózsaszínben fogok menni. Mindenem CSAK rózsaszín vágod?

- És ez nekem mért is jó?

- Mert te is CSAK rózsaszínben fogsz szaladgálni London utcáin!

- És ez nekünk miért is jó?

- Mert a legjobb barátnők szoktak ugyanúgy öltözni. Ez nem változik, mert csak nem két utcával arrébb laksz.

-okéoké! Akkor küldj olyan képet magadról és én is küldök magamról.

- Rendben.

- Szia. Cupp. Szeretlek!

- Sziaaaa. Puszlak és ölelek!

Brbi meg is oldotta, hogy, mit vegyek fel.  Gyorsan előkotortam a rózsaszín cuccaimet, sőt még egy rózsaszín masnit is találtam a hajamba. Tükör előtt még csináltam pár képet és a legjobbat elküldtem MMS-be. 

Ruhám.:)

Épp, hogy elküldtem, mikor meg is érkezett barátnőm képe is. Nagyon jól választott, meg kell hagyni. Kicsit furcsálltam magamon ezt a tömény rózsaszín mennyiséget, de nem állt azért olyan rosszul. Már teljesen felöltözve baktattam le a konyhába ahol anya és apa beszélgettek. Elhallgattak, mikor leértem. Különösebben nem zavartattam magam, kivettem egy pudingot és levágódtam egy székre velük szemben. Anya mikor végignézett a ruha összealításomon közölte, hogy a fürdőben van a rózsaszín divatszemüvegem. Volt egy kis énem, aki azt súgta ezt csak azért árulta el, hogy sugdolózhassanak tovább apuval. Ezzel a kis énnel sosem törődök, így boldogon ugráltattam el a fürdőig. Mikor visszaértem megint hirtelen hallgattak el. Nem tudtam, hogy most verjem a fejem az asztalba, hogy ilyen bénán csinálják vagy egyek még egy pudingot.  Egyikre sem volt lehetőségem, mert apa kezdett bele egy jó hosszú beszélgetésbe.

-          Kincsem, gondolkodtunk anyuddal.

-          Én is szoktam néha. Ezen túl ezt így bejelentjük egymásnak? – kérdeztem viccelődve.

-          Vicces kedvünkben vagyunk? Na, de a lényeg. Találtunk számodra egy úgymond iskolát.

-          És már el is küldtük a jelentkezésedet. Ma megjött a levél mik kellenek még továbbiakban, hogy felvegyenek.

-          És ezt mért csak most tudom meg?

-          Hát még az se biztos, hogy felvesznek, nem akartunk előre szólni – ezt a logikát én már nem értem. mindegy is.

-          Én mégis milyen iskola? – félve kérdeztem csak rá. Magamban 8 imát lenyomtam csak ne legyen túl tudományos.

-          Fótos iskola – mondta anya büszkén. Kellet egy kerek perc, amíg felfogtam.

-          Komolyan?

-          Igen.

-          Úristen! Hát ez szuper! – ugráltam örömömben.

-          de még nem vettek fel..

-          mi kell, hogy felvegyenek?

-          Kilenc álltalak választott kép. Két kép kell valamilyen állatról, három kép a természetről, három kép emberről és egy szerkesztett kép az hangulatról.

-          Úristen, mikorra?

-          Csütörtökön kell postára adni a képeket – meg súgom, hogy szerda reggel van.

-          Jesszus! Akkor én már itthon sem vagyok!

Az alatt, hogy „már itthon sem vagyok” nem úgy értettem, hogy egy óra múlva indulok útnak. még sok mindent meg kellet beszélnem anyujékkal az iskoláról. Odaadták a papírt is ahova mind ezt bővebben is leírják. Lényeg az, hogy már úton vagyok. Jobb ötlet híján a parkba mentem. Hisz ott van állat, ember meg minden. Mikor odaértem a szökőkút körül kisebb tömeg volt. Odamentem megnézni mi ez a nagy elhajtás. Nem más, mint az One Direction. Fotózásuk lehetett.  Őszintén eljátszottam a gondolattal, hogy oda köszönök Harrynek, Zaynnak és Louisnak. Arra jutottam, inkább nem. Lehet, hogy csak úgy él bennük az emlék, hogy „egy rajongóval reggelizünk, dobjuk fel a napját!”.  Pedig én mondtam nem vagyok rajongó, de ki tudja ők ebből, mit fogtak fel. Az is lehet, hogy nem is emlékeznek már rá. hiszen már három napja volt, ők nekik meg biztos teli élmény az életük. Bár én biztos emlékeznék rá, ha egy idegennél reggeliznék, de náluk nem lehet tudni. El is mentem a tömegből és neki álltam a képeknek. Már két órája mászkáltam a parkba és fotózgattam. Mindet. Fűt, fát, bokrot… Lehasaltam a fűbe és próbáltam egy mester fotót csinálni egy katicáról a fűszálon.  Nem kis meglepődésemre hirtelen valaki levágódott mellém. Illetve inkább valakik. A hirtelen jött társaságtól, majdnem fel is sikítottam.

-          Hello Miss. Pink! – mondta nevetve valaki. Felületem és megpillantottam az öt One Direction srácot.

-          Huuu.. megijesztettetek! ám meg sziasztok! – ők csak vidáman visszaköszöntek.

-          Mi ez teee…? – kérdezte Zayn és meghúzta a feltűrt pulcsim ujját.

-          Pulóvernek nevezek, de psszt, ne áruld el senkinek!

-          Hahah, mi ez a rózsaszín? kifolyik a szemem, ha rád nézek.

-          Zavar? – kérdeztem kissé flegmán.

-          Igen – vágta rá Zayn, akinek most is fel volt zselézve a haja.

-          Így jártál – mondtam lazán.

-          Én mondtam – mondta büszkén rám nézve Louis.

-          Mit is?

-          Hogy te nem fogsz hátast dobni nekünk – bírom ezt a Louis gyereket -, de hadd mutassam be Niallt – mutatott a szőke srácra- és Liamot- mutatta be az ötödik tagot is.

Kedvesen bemutatkoztam én is nekik. Ezután egy kis csönd állt be.

-          Tudtatd, hogy itt vagyunk? – kérdezte Harry.

-          Igen. Amikor jöttem láttam egy kisebb tömeget. Megnéztem, hogy mi ez a felhajtás. Aztán láttam nektek van fotózásotok. néztem egy- két percig és eljöttem.

-          És mért nem jöttél akkor oda hozzánk? – kérdezte felháborodva.

-          Nem tudom – rontottam meg a vállam – több oka is volt.

-          Neked mindig van több okod és mind totális hülyeség – jegyezte meg Louis.

-          Haha..

-          Na, akkor mond az indokaidat – kezdte Louis vigyorogva.

-          Először azért, mert nem mentem oda akartam zavarni. Aztán gondolkodtam és az jutott eszembe, hogy ti úgy emlékeztek rám, mit egy rajongóra, akivel volt egy közös reggelitek. Tekintve, hogy nem értetek hatalmas rajongásomért reggeliztem veletek, inkább hagytam az egészet.  utolsó gondolatként pedig ott tartottam, hogy talán már nem is emlékeztek ki vagyok és már tényleg annyiba, hagytam, hogy odaköszönök nektek – meséltem el visszagondolva.

-          Megverjelek?- kérdezte ártatlanul Zayn.

-          Nem fontos. de azért kösz, hogy felajánlod – rántottam meg a vállam.

-          Pedig megfoglak, ha ilyen hülyeségeket mondasz…

Erre inkább nem reagáltam, hanem a katicám felé fordultam.

-          Hogy, hogy fényképezel? Hobby? – kérdezte a szőke hajú. Niall, igen így hívják.

-          Valami olyasmi. Mármint most nem teljesen, de ha úgy vesszük most is – adtam nagyon értelmes választ.

-          He? – Harry meg bebizonyította, hogy ő még nálam is értelmesebben tud megszólalni.

-          Öhm… hosszú…

-          Van időnk…

-          Nem érdekelne titeket.

-          Megverjem? – kérdezte a srácoktól Zayn. Ezen már csak mindenki nevetett.

Még pár perc győzködés után egy hosszú mesébe kezdtem. Arról, hogy, fényképész vagy modell akartam mindig is lenni. Meg, hogy most talán felvesznek egy olyan iskolába, ahol profi fotós lehetnék. Meg a képekről is meséltem, amiket csinálnom kellene. Meglepetésemre mind az öten figyelmesen hallgattak és csak néha csúsztattak közbe egy-egy kérdést.

-          Van egy ötletem! – kiáltott fel Liam, miután befejeztem a sztorizást.

Érdeklődve fordultunk felé. A hatás kedvéjért még várt pár percet, aztán bele is kezdett a nagy ötlete mesélésébe.

-          kérjük meg Thomast, hogy segítsen kicsit be Carolinenak, és ő is fotózhatna minket.

-          Ez jó ötlet!

-          Jó lesz! – helyeselték sorba a srácok.

Engem meg sem kérdeztek, tetszik-e az ötlet vagy sem felpattantak. Mire bármit mondhattam volna Zayn felrántott maga mellé. Thomas felé úgy indultunk el, hogy Louis a bal, Niall pedig a jobb oldalamon volt és húzott előre. Be kell, hogy valljam picit féltem Thomas elé állni. Nem tudom miért, ez csak úgy előjött belőlem.

-          Nem tudom, mit találtatok ki fiúk, de nem tartunk csajokkal bikinis fotózást – mondta, mikor  már csak pármétere voltunk tőle. Tőlem csak egy lesújtó pillantást kapott, míg a fiúk nevettek csak rajta.

A fiúk elmesélték az ötletüket a fotósnak. Meglepődve vettem tudomásul, hogy tetszik neki az ötlet. Thomas boldogan segített. Mondván a fiatalság kezében vannak a jövő képei. Még egy kicsit beszélgettem vele és elkezdődött egy újabb fotózás az én számomra. A fiúk egy szó nélkül csinálták azt, amit magyaráztunk nekik. Röpke egy óra alatt meg is voltunk az fiúk fényképezésükkel. Thomassal annyira belemerültünk a fényképzésbe, hogy ott maradt velem a parkba még képeket csinálni. Annyira jól sikerült mindegyik. Már nagyon sok képet csináltunk. Az egészet csak az zavarta meg, hogy besötétedett. Megbeszéltük, hogy már biztos ki tudom választani a legjobb képeket, így már haza is mehetnénk. Thomast elkísértetem a kocsijához. Megköszöntem neki a segítségét, ő pedig még kicsit kérdezgetett a fotós terveimről. Még utoljára telefonszámot cseréltünk és már tényleg, elindult haza.  Én hátraarcot csináltam és én is elindultam haza. Olyan tíz perce sétáltam már, mikor valaki elkezdte a nevemet kiabálni. Oldra néztem és az öt srác ült a padon. Rögtön oda futottam hozzájuk.

-          Úristen! Én, úgy imádlak titeket srácok!  A világ legjobb képeit csináltam meg, ma.

-          Ennek örülünk – mondta kedvesen Niall.

-          Azt hittem ti már rég haza mentetek.

-          Reád vártunk.

-          Rám?

-          Jaja! Eljössz hozzánk vacsorára?

-          Hát holnapra el kéne küldenem a képeket és még nincsenek megszerkesztve, meg ki kéne egyáltalán választanom a legjobbakat…

-          Azt nálunk is meg tudod csinálni!  Legalább tudunk segíteni melyik képet, válaszd ki…

-          Ő… Okés legyen. Messze laktok?

-          Nem annyira. Kocsival tíz perc és kocsival jöttünk.

Kis séta után meg is láttam a srácok kocsiját. Tekintve, hogy egy normális autó öt személyes, mi meg hatan vagyunk én Zayn ölébe ültem az anyósülésnél.

-          Na, ne mocorogj már annyit – mondtam, mert már idegesített.

-          Akkor meg ülj bele rendesen az ölembe, mert így nem lehet ülni – hisztizett ő is nekem. A fiúk persze meg csak jót nevettek a szerencsétlengetésünkön. Zayn az kezeit a derekamra tette és rendesen az ölébe húzott. Igazából nem akartam, mert még csak alig ismerem és hát ez így kicsit furcsán jött ki nekem. Viszont be kellet ismernem, így a legkényelmesebb és már amúgy is csak pár perc volt hátra. Épp meg akartam kérdezni, mikor érünk oda, mikor megszólalt a telefonom csengő hangja.  Nem szeretek társaságban telefonálni, de a képernyőn a legjobb barátnőm neve volt, így inkább felvettem.

-          Szioooka! – köszöntem bele vidáman.

-          Szija kincsem! Úristen..  

-          Mi az?

-          Ma beszélgettem Georggal.

-          Milyen Gorge?

-          A kávéházból… Akit a világ legbénább kifogásával ráztál le. Tudod. nem megyünk el mozizni? ööö izé, nem szeretem a mozit.

-          Jaj már tudom! Miről beszéltetek?

-          Rólad. Meg elkérte a telefonszámod.

-          És te oda adtad neki?

-          Hát tudod, megy ki mamájához. A mamája Londonban lakik. Aztán gondolta majd biztos jó ötlet lenne találkozni veled.

-          Pufff…

-          Szóval igen, oda adtam neki. De mennyi az esélye, hogy a közeledbe lesz és tudsz is vele találkozni? Max felhív, egyszer- kétszer még benyögsz pár olyat, hogy nem szeretet a vidámparkot meg a csokit aztán csak felfogja, hogy nem akarsz semmit.

-          Jó most ezen hisztiznék, de nem teszem, mert tudom, hogy te sem teszed, ha azt mondom meg adtam Adamnak a te telefonszámod.

-          Mégis minek?

-          Azért mert elkérte a telefonszámom és neki mégse mondhatom azt, hogy hagyjál már és a sajátomon kívülről csak a tiedet meg anyuét tudom fejből. Anyuét mégse adhatom, ezért a tiedet diktáltam le neki.

-          Jaj… Na, annyi baj legyen, veled ellentétben én nyugodtan olthatom. Nem tudsz fellépni skypera?

-          Nem vagyok laptop kezelnél…

-          Akkor majd csörgess meg, ha úgy leszel, mesélni akarok valamiről.

-          miről?

-          Nem telefontéma…

-          Jojo. Szija. puszi szeretlek!

-          Szia drágám! Csók.

Ezután letettem. A többiek meg engem néztek.

-          Ez egy érdekes telefonbeszélgetés volt – jegyezte meg Niall.

-          Hallottátok? – kérdeztem, bár tudtam a választ.

-          Persze! kíváncsi vagyok ki az az Adam…

-          Engem a George sztori jobban izgat!

Szerencsére nem kellet mesélésbe kezdenem, mert megérkeztünk. Be kell vallanom, hogy nem kicsit jó a házuk.  Nem csak nagy volt, de szép is. Mikor már bentről vizsgálhattam még mindig ugyanezen a véleményemen voltam.

-          Hozom majd a laptopom – ajánlotta fel Harry

Amíg ő felfutott a lépcsőn mi a kanapé előtt a földön foglaltunk helyett.

-          Én meg addig rendelek vacsorát. Pizza. Aki nem ezt akar most szoljón!

Mivel senki nem szólalt meg Louis is itt hagyott minket. Mellettem Liam és Zayn ült le mellé pedig Niall. A tv-t bekapcsoltuk, hogy legyen valami háttér zaj.

Késő este: körülöttünk üres pizzás dobozok voltunk és már össze - vissza feküdtünk a kanapé körül, hogy láthassuk a képernyőt. Már minden képet kiválasztottunk, csak egy virágos képen vitatkoztunk.

-          Szavazzunk! – jelentettem ki.

-          Louis?

-          A bogár nélküli

-          Niall?

-          A bogaras.

-          Zayn?

-          A bogár nélküli.

-          Harry?

-          A bogaras.

-          Liam?

-          A bogaras.

-          Caroline? – kérdezte meg tőlem is Harry.

-          A bogaras.

-          Négy kettőre nyert a bogaras – jelentettem ki és már ki is választottam a többi közül. Végül a nyertes képek, amiket elküldöm:

1.       Képnek a témája: ember (ahhoz képest, hogy őket fényképeztem egész nap a legtöbbet, ez az egyetlen kép, amin mind az öten rajta vannak.)

2.       Képnek a témája: ember (itt egy csajt kérdeztem meg, hogy lefényképezhetem-e, míg a huga játszott és ő a lépcsőn ülve figyelte)

3.       Képnek a témája: ember (itt csak Zayn van rajta, de közös megegyezés alapján (csak Zayn ellenezte) ő a harmadik kép szereplője. Ez olyan jól elkapott kép lett)

4.       Képnek a témája: állat (Ez a képet a park melletti járdán csináltam. Kutyasétáltatás)

5.       Képnek a témája: állat (Jaj ez a kép halál aranyos lett. A szüleivel sétáltatták a tegnap kapott kutyusát a kislánynak. Egy csomót beszélgettem velük…)

6.       Képnek a témája: természet (Hát ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. ez egyszerűen csak szép)

7.       Képnek a témája: természet (ez volt az a kép, amit nem tudtunk eldönteni. Bogaras illetve bogár nélkül.)

                  8.       Képnek a témája: természet (ez a fa nagyon megtetszett Thomasnak ezért egy csomó szögből fényképezgettük)

       9.       Képnek a témája: Hangulat/szerkesztett/ (Hát igen, sokáig gondolkodtunk a srácokkal, hogy a „hangulat /szerkesztett/” címszó alatt mit értenek. Így az ő arcukból szerkesztettem össze egy képet. Így az utolsó képen is rajta van, mind az öt fiú.)

Írtam egy szívhez szóló levelet és e-mailba elküldtem. Annyira megörültünk a fiúkkal, hogy ezt letudtuk, koccintottunk a poharunkban lévő colával.

-          Szerintem én megyek – néztem rá a telefonomra. Már rég elmúlt tizenegy óra is.

-          Ne már – nyafogtak a srácok.

-          Egész végig dolgoztunk…

-          Nézzünk meg egy filmet és tényleg elengedünk már – mondta Liam.

Meg sem lepődtem, hogy a kérdezésem vagy a beleegyezésem nélkül ezt a feltételt elfogadták és már keresték is egy DVD-t.  A film kezdetekor Niall a fotelba mászott fel Liam pedig a másik fotelben kényelmeskedett el. Zayn, Louis, Harry és én pedig a kanapéra dobtuk magunkat. Persze Niallnak köszönhetően volt nálunk rágcsa is a filmközben.  Ahogy egyre több ideje néztük annál inkább feküdtünk el a kanapén. A végén már Harry és Louis a kisasztalra tették fel a lábukat, akik a kanapé két szélén ültek, én Zaynra dobtam fel a lábam és Lousnak dőltem. Zayn is valami ilyesmit csinált, csak ő Harrynak dőlt és az én ölembe voltak lába. A másik két fiú meg már teljesen elfolyt a fotelban. Én tényleg néztem a filmet, de a fele körül akaratom ellenére is, de aludtam. 

Reggel arra ébredtem, hogy Louis mocorog. Nem nagyon, de ez a kis mocorgás is felrázott álmomból. Még egy két percig csukott szemmel csak feküdtem és élveztem a nyugalmat. Majd erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Nem feküdtem fel, csak épp annyira, hogy körbe tudjak nézni. Niall a fotelban aludta betakarózva. Harry, Louis, Zayn még mindig itt aludtak mellettem és keresztbe a négyünkön volt egy nagy takaró. Egyedül Liam nem volt a tegnap esti helyén. Valószínűleg csak ő nézte végig a filmet és takart be este minket. Mivel még mindenki aludt visszahajtottam a fejem Louis vállára és a telefonomon kezdtem el játszani.

-          Jó reggelt! – dörmögte egy álmos hang. Kikukkantottam a telefonom mögül és megláttam Zayn barna szemeit.

-          Köszi. Neked is – mosolyogtam rá. Ő csak becsukta a szemét és feküdt tovább.

-          Végig nézted a filmet?

-          Nem. Miért te?

-          Nem… És legalább jól aludtál?

-          Ahhoz képest, hogy négyen aludtunk a kanapén és még csak ki sem nyitottuk… Jól aludtam! Nem fáj semmim, a párnám is kényelmes.

-          Ugye milyen jó? Van négy vendégszobánk, de azért a kanapén nyomorgunk. Tök logikus. Hány óra? – rápillantottam az órámra és csodálkozva vettem észre, milyen korán van még.

-          Még csak fél hat.

-          Mit keresek fent én ilyen korán? És te mit keresel fent még ilyen korán?

-          Felkeltem Louis mocorgására. És nem mondom, hogy kényelmetlen, mert nem az, de visszaaludni így felig ülve, fekve nem tudok.

-          Én se. Menjünk fel a rendes ágyba.

-          De nekem haza kéne mennem.

-          Ha már itt aludtál, nem mindegy az, az egy két óra? Vagyis nem, mert ha most elmész tök kómásan mész haza és azt hiszik, este mást csináltál és nem aludtál – mondta egy perverz mosollyal.

-          Haha. Vicces kedvedben vagy?

-          Na, gyere – mondta és óvatosan kimászott, ne keltse fel a többieket. Követtem példáját és sikeresen kijutottam. Harryt és Louist még eligazgattuk a kanapén, hogy nekik is kényelmesebb legyen valamivel. A takarót rendesen rájuk raktam és mentem Zayn után az emeletre.

-          Megfelel neked az én ágyam?

-          Hát… - kezdtem bele. Már nem azért, de ha úgy nézzük nem is ismerem őket. Csak egy picit. Náluk aludtam a kanapén és most aludjak tovább Zayn ágyába? Ez olyan…

-          Udvariasságból kérdeztem meg! Egész este egy kanapén gyomorogtál velem, de most a kétszer akkora ágyamban nem akarsz aludni, pedig most még kétszer olyan kevesebben is vagyunk? – válaszolni most sem volt idő, mert megfogta a kezem és bevezetett a szobájába. Befeküdtünk az ágyba és nyakig húztuk a takarót. Sokkal kényelmesebb volt itt fent, int a nappaliban. Kényelmesen kinyújthattam a lábam, puhább is volt, rendes párnám is volt. Láttam, hogy Zayn is élvezi, hogy rendesen elfér, mert nagyokat nyújtózott mellettem. Mind a kettőnkön a parkban viselt ruha volt. Azaz amit filmnézéskor viseltünk. Nekem nem volt itt pizsomám, Zayn pedig nem vette a fáradságot, hogy átvegye.

-          Tudod, én nem vagyok álmos. Csak jó így még feküdni az ágyban – mondtam, mert láttam, hogy ő sem alszik igazán.

-          Nekem is kiment az álom a szememből, de semmi pénzért nem kelnék ki az ágyamból.

Ezután egy kis ideig senki nem szólalt meg. Én azon gondolkoztam, hogy ez így milyen furcsa. Három napja, tejlopó bandának gondoltam, akire vérig voltam sértődve, most meg az ő ágyában alszok. Egy dierectoner ezért mit nem adna. Hajaj…

-          Nézünk filmet! – vetette csak úgy fel az ötletet.  Én csak megrántottam a vállam, hogy felőlem. Zayn kikelt a pihe puha ágyikóból és az asztaláig sétált. Mikor visszatért egy laptop volt a kezében. Kicsit jobban felfeküdtünk és kitámasztottuk a fejünket párnával. Egymáshoz közelebb mentünk és így félig az én lábamon és félig az ő lábán volt a laptop. Elindítottunk egy sorozat félét. Úgy néz ki, hogy a mai filmek ránk nagyon nincsenek jó hatással, mert olyan fél óra múlva már mind a ketten újra aludtunk. Csak most sokkal kényelmesebben.