7. fejezet

7. Fejezet 

Reggel egy pillanatra azt hittem, hogy a tegnap este történtek csak álom volt. Mikor kinyitottam a szemem és láttam/éreztem, hogy Zyan még mindig átölel, már biztos voltam benne, hogy nem csak álom volt.  Elmosolyodtam, ahogy ránéztem. A haja össze vissza ált, de a szája szélén ott volt a mosoly. Biztos csokis fagyiról álmodik. Bármennyire is tetszet a látvány fel kellett kelnem. Carolina kilencre jön a házunkhoz. Most fél kilenc van, tehát tényleg ideje lenne készülnöm. Megpróbálkoztam a karjai közül úgy kimászni, hogy ne keltsem fel. Már épp sikerrel jártam mikor, hirtelen megfogott és visszahúzott maga mellé.

-          Hova szöksz? – kérdezte álmosan.

-          Tudod, este mondta, hogy ma Carolinanal vásárlós napot tartunk.

-          Az nem tud még várni?

-          A-a… Kilencre jön ide Carolina.

-          Hány óra?

-          Félkilenc.

-          Akkor még feküdjünk itt öt percet. Csak ötöt. Légyszíííííííí!

Visszafeküdtem a párnák közé és csendben vártam, hogy leteljen az öt perc. Inkább be sem csuktam a szemem, mert féltem, hogy visszaalszok. Zayn nem zavartatta magát, mint egy kis óvodás már vissza is aludt. Engem meg szorongatott, mintha a plüss mackója lennék.

Miután letelt a hat perc, ismétlem HAT, azaz hagytam neki plusz egy perc nyugit! Szóval miután letelt a hat (!) perc  elkezdtem ébresztgetni. Nem különösebben örült, hogy nem aludhat, addig ameddig akar, de nehezen sikerült neki is kimásznia az én ultra szuper kényelmes ágyamból.  Először én, majd ő vette használatban a fürdőt. Amíg el volt foglalva a hajával lementem reggelit csinálni, ami nem más volt, mint szendvics. Nem viszem túlzásba a dolgokat. Lassan Zayn is csatlakozott hozzám és ette velem a szendvicseket. Az egészet végignevettük. Megvoltak a reggeli jelnetek is, mint amikor a tej kijött az orrunkon, vagy mikor  a röhögéstől kiköptük a félig megrágott falatot… tehát ilyen kulturált reggeli volt. Már éppen végeztünk, mikor csengettek. Kettőt tippelhetek ki. Akkor nekünk nem eset le, hogy ki más lehetne, mint akit várok, de mindegy. Fogjuk arra, hogy reggel volt még.  Zayn ment ajtót nyitni és nyomában rögtön mentem én is.

-          Szia! Biztos te vagy Carolina. Biztos tudod, ki vagyok, az a gyerek, akit az elmúlt napban szidtatok – a kis bemutatkozás után Zayn mosolyogva nyújtotta felé a kezét.

-          Szia. Igen tudom ki vagy – válaszolta Carolina és elfogadta Zayn kezét.

Közben mi puszizkodtunk egyet, addigra Zayn már fel is vette a kabátját (Nyár van!)

-          Na és akkor nem is zavarom a csajos napot! Szia Carolina – ölelte meg a barátnőmet- és szia hercegnőm! – végül engem is megölelt és kaptam egy puszit a homlokomra.

-          Szia Zayn! – mondtunk tök egyszerre. Amint becsukódott a bejárati ajtó barátnőm rögtön el is kezdett faggatatni. Nem ültünk le beszélgetni, inkább felvettem cipőmet és útnak is indultunk.

-          Szóval ti most jóba vagytok.

-          Igen.

-          És itt aludt nálatok este.

-          Igen.

-          És aludt vagy más csináltatok?

-          Jesszusom, persze, hogy csal aludtunk! Baráttal nem bújok csak úgy ágyban.

-          Tehát csak barát?

-          Csak barát!

-          Ezt ő is tudja?

-          Gondolom..

-          „Szia hercegnőm!” –mondta és egy ugyanúgy megölelt és megpuszilt, mint Zayn távozáskor.

-          Mert csak hercegnőnek hív lehetünk barátok.

-          De valld be, bejön neked!

-          Nem is tagadtam. Ilyen helyes pasi kinek, nem jön be? – kérdeztem nevetve. Most regélhetném, hogy ezek után miket beszéltünk, de nem hinném, hogy érdekelne titeket. Csajos beszélgetés, azaz a semmiről beszélgetünk órákig.

Sok, sok, sok, sok szatyorral tértünk be egy kávézóba. A kávézó tulajdonosa, Carolina nagybátya vagy valami ilyesmi. A lényeg az, hogy megbeszéltük, hogy ide beadjuk a cuccunkat és mikor megyünk, haza jövünk érte, ne kelljen annyit cipekedni.

-          Szia Tina!- kiabált már az ajtóból barátnőm, a pincér csajnak. Én is összehoztam egy kedves kis köszönést.

-          Sziasztok! –integetet nekünk a pult mögül. Nem volt egy nagy cucc, a kávézó, de annál hangulatosabb. A barna egy igen elegáns árnyalata uralkodott mindenhol. Minden passzolt mindehhez, nem is volt (annyira) nagy hangzavar. Két pincér lány volt.

Az egyik, mint az elején kiderült Tina, Carolina unokatestvére és a tulaj lánya volt. Kedvesen segített bevinni a szatyrainkat a pult mögé. A másik csaj viszont egy hihetetlen bunkó szőkeség volt. Vagyis engem és Carolinat nagyon nem bírta. Mindegy is.

-          Halihali halihó!- kiabált oda alaki az egyik eldugottabb asztal felől.  Oda kaptuk a fejünket és lám ki(k) volt(tak) ott? Öt srác aki a sütijét majszolta és kávézgatott mellette.

-          Sziasztok! – mentünk rögtön oda Carolinanal.

-          Sziasztok! – köszönt mindenki, kivétel Harryt, aki már a legelején köszöntött minket. Mindenkitől kaptam egy ölelést, Zyantől és Louistól pedig meg puszit is.

-          Fiúk bemutatom a barátnőmet Carolinat. Carolina, gondolom, nem kell senkit körbemutatnom – néztem mosolyogva a lány felé. Annyit beszéltünk erről az öt fiúról, az elmúlt egy- két napban, hogy…NAGYON sokat, na!

-          Kettő Caroline? Ugyan az a nevetek?

-          Nem, ő c-a-r-o-l-i-n-E – betűzte Carolina - én pedig, c-a-r-o-l-i-n-A!

-          Bocs király! – nevetett Liam.

-          Hogy hogy itt? – kérdeztem miközben helyet foglaltunk mellettük.

-          Hát pihenőt tartunk. délután lesz még két interjúnk.

-          Sok sikert hozzá!

-          Köszi- köszi!

Nagyon elvoltunk a srácokkal. Össze- vissza nevettünk mindene. Ekkor berobbant két hiperaktív kölyök az ajtón. Na, ki más, ha nem Miley és Mike? Nyomukban jött Sahra, akin látszott, hogy már szívesen leülne. A picik rögtön kiszúrtak engem és sikítozva rohamoztak meg.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik miközben ők megöleltek és megjutalmaztak puszikkal.  Nem telt el sok idő és Zaynt is kiszúrták, majd őt is megölelték. Vagyis csak Miley, mert Mike „nagyfiúsan” kezet fogott vele. Ezen muszáj volt mosolyognom. Olyan édes volt.

Gyors bemutatást tartottunk, ki-kicsoda aztán én és kedves barátnőm átültünk Sahra asztalához kicsit beszélgetni vele is. A gyerekek is helyet foglaltak mellettünk egy jó habos süti társaságában. Istenem milyen édik, hogy még a fülüknél is habosak. Sahra élvezte a szabad perceket, amíg a kicsik nem rajta, hanem rajunk lógnak. Bevallom én is élveztem. Imádom a piciket.

Liam szemszöge:

Caroline számomra egy nagyon szimpatikus lány volt. Valljuk be nem csak nekem, mind az ötünknek. Hülyék lennénk nem észrevenni, hogy Zaynak nem kicsit jön be. Ezen nem is csodálkozok, hisz gyönyörű. Tényleg szép lány és nem csoda, hogy utána fordulnak a fiúk. Jó nekem barátnőm van, de pasiból vagyok, na! De a legjobban azt szeretem én benne, hogy olyan, amilyen. Nem beképzeld, nem rib**c és nem is hisztis. Olyan álom lány jelleme van. Nem azt mondom, hogy tökéletes, mert 10000%, hogy találunk benne hibát, de kiben nem? Amikor Zayn elmesélte, hogy Ted azt kérte „ne folytassák a barátságukat” nem lepődtünk meg különösebben. Nem voltak teljesen komplettek, mikor fürdőruhában rohangáltak, de így szeretjük őket. Ha legközelebb ilyent terveznek, szerintem szívesen tartanánk velük, jó buli lehet. Ted meg mindenben a bajt keresi. Ha jóba vagyunk valakivel, rögtön az a tanács szüntessük meg vele a kapcsolatot. Tartsuk fenn a régi barátainkkal a barátságot és kössünk hírességekkel még többet. Mindegy is, hagyjuk, most Ted logikáját. Ezután a „sétájuk” után, nem kellet keresni a problémát. Félrehívta Zaynt, beszélni vele. Ez az istenbarma, meg megmondta, Carolinenak, hogy Ted ötlete alapján jobb lenne, ha visszavennének a barátságukból. Ezt persze mind akkor tudtuk meg mikor sírós szájjal beállított ebédre és elmesélte az egész rövid beszélgetésüket. Ha lett volna annyi esze, hogy ezt az ötletét velünk is közli, akkor tuti kikötözzük egy székhez és nem engedjük el. Persze ezt az egészet addigra 10x megbánta, de ez van. Itt már csak a tanácsainkkal tudtunk neki segíteni. Látszott rajta, hogy nem csak azt bánta meg, hogy most valakit megbántott. A lényeg most azon van, hogy Carolinet bántotta meg! Zayn oldalára szóljon ezután minden adandó helyen bocsánatot kért tőle és azon volt, hogy ezt megbeszélhessék. Amikor elment a találkára lepacsiztunk vele és sok sikert kívántunk neki. Mikor újra depisen állított haza, nem kellet sokat mesélnie. Nem ment el Caroline a találkára. Nem lepődtünk meg.  Későbbi ötlete alapján elment a házához. Nem tudtuk, hogy ez mennyire jó ötlet, de legalább megpróbál mindent.

Aztán ma meg arra kellünk Zayn nem jött haza. Ebből két dolog sülhetet ki.

A., kibékültek és nála aludt.
B., még jobban összekavarta a dolgokat, nem békültek ki, Caroline ideges lett és elásta a hátsókertben.

Reménykedtünk az első variációban. Mint kiderült így is lett.  Délben beültünk egy cukrászdába. Nem mondom, hogy hiperaktívan mondtuk ezerrel a hülyeséget, de nem is voltunk depisek. Fáradtak voltunk, de jó kedvűek. Csendben ültünk és beszélgettünk hétköznapi dolgokról. Aztán pikk- pakk megjelent Caroline! Rögtön megpillantottuk őket, mikor beléptek az ajtón. Zayn abban a pillanatban felvette a bárgyú mosolyát. Ahogy nézte őt. Ha engem kérdeztek a tekintete mindent elárul. Elkezdtek beszélgetni a pultos csajjal. Minket meg észre sem vettek. Nem csoda, mert a sarokban ültünk. Vártuk, hogy a hősszerelmesünk odaszóljon neki, de ő csak még mindig mosollyal az orcán figyelte a lányt. Harry kézbe vette a dolgokat és hirtelen máris jobblett a hangulat. Ezt persze „megzavarta” két kicsi. Valószínűleg Caroline kistesói. Tőlünk kicsit féltek, de Zaynnel már puszi/pacsi társak voltak. Nem telt el 10 perc máris átpártoltak a lányok a másik asztalhoz. És a kedves barátunk továbbra is a lányt figyeltem mosolyogva. Én is ilyen idétlenül viselkedtem, mikor szerelmes voltam? Jesszusom!

-          Mért mosolyogsz rá ennyire? – kérdezte Niall.

-          Nem tudom – válaszolta a rózsaszín ködből.

-          Oka csak van –mondta teli szájjal. Igen Niall, csak kulturáltan. Úgyis nyilvános helyen vagyunk, egyél kézzel, lábbal és beszélj úgy, hogy kajadarabkák esnek ki a szádból! Gratulálok!

-          Nincs oka. Egyszerűen, ha meglátom mosolyognom, kell. Ha látom, hogy mosolyog, és jó kedve van, akaratlanul is jobb kedvem lesz. Tudod, mint mikor bármennyire is rossz a kedved és kapsz a kedvenc kajáldádból, a kedvenc menüdet. Jobb lesz a kedved.

-          Nekem úgy nézve a kaja a szerelmem. Akkor neked is Caroline a szerelmed? – kérdezte suttogva Niall. Előrébb hajolt ültében és mindenki így cselekedett. Mintha egy szuper titkos információt közölne velünk. Mind tudtuk az igazat, bármit is válaszol rá, de ezt tőle is hallanunk kell. Egy pillanatra elgondolkodott mit is válaszoljon.

-          Nem. Mi csak nagyon jó barátok vagyunk.

-          Ch… - Én.

-          Peeeersze aranyom- Harry

-          Ki hisz ezt el?! – Louis.

-          Hát még én sem haver!- zárta le ezt Niall. Újból visszadőltünk kényelmesen a székünkre. Tudtuk, hogy itt már nem lesz szerelmi vallomás.

-          nem kéne oda menünk hozzájuk? – kérdezte Harry.

-          Mi van, ha csajos dolgokról beszélgetnek?

-          Szerintem menjünk!

-          Nem kéne…

-          Szavazunk!- mondtam a remekötletem.

-          Harry?- Kérdezte Louis.

-          Igen!

-          Niall?

-          Nem.

-          Zyan?

-          Igen.

-          Liam?

-          nem- igazából igent mondtam volna,de Louis úgyis igent mond, és akkor megyünk. Szegény Niall meg ne maradjon egyedül a nemleges válasszal.

-          Louis? –kérdezte magától- Igen. Akkor mehetünk is.

A pulcsinkat a vállunkra dobtuk és már át is cuccoltunk a lánybrigádhoz. Épp egy nagybeszélgetésbe csöppentünk bele.

-          Na és? Ez téged hol érdekelne? Meg ha ki is nevetne valaki… Majd, ha már profi leszel úgyis megbánja.

-          Valahol mindenkinek le kell kezdeni! – szállt be a beszélgetésbe az idősebb nő, talán Caroline anyukája. Vagyis a két kicsinek biztos ő az anyukája.

-          Ki nevetne ki? –szállt be a beszélgetésbe Louis.

-          Semmi…- mondta gyorsan Caroline. Talán tényleg csajos beszélgetést zavartunk meg.

-          Az van, hogy én járok táncra. Caroline is kedvet kapott ehhez az egészhez – mesélt Carolina nem törődve barátnője válaszával.

-          Ez tök jó! Ebben hol a baj?- kérdeztem.

-          Az, hogy attól fél, hogy mindenki kineveti!

-          szerintem mindenkép próbáld meg! –biztatta Zayn is.

-          Egyet ígérünk. Mi biztos nem nevetünk ki, hisz nálunk rosszabb biztos nem lehetsz – Niall.

Ezen mind elkezdtünk nevetni.  Aztán jött a hülye ötlet táncoljunk. Persze meg még mit nem?!

-          Egy feltétellel táncolunk a srácokkal! – egyezet bele Harry.

-          mégpedig? – kérdezett rá Caroline.

-          Ha bármi is lesz, te elmész táncolni Carolinanal.

-          De még nem tudom menjek-e.

-          Akkor mi sem táncolunk.

Hosszas gondolkozás után beleegyezet. Végül is igaza van Harrynek. Most leégetjük magunkat 5 perc erejéig, de Caroline azt csinálja, majd amit szeretne. Ezért szerintem megéri.

Felálltunk egymás mellé a srácokkal és belekezdtünk a „táncba”. Én ezt a legnagyobb jóindulattal sem nevezném táncnak, de azért megpróbáltuk. Végén már nem csak az öt fős közönségünk (Caroline, Carolina,Sahra, Miley és Mike),hanem az egész kávézó könnyes szemmel nevetet. Oké, nem táncosnak születtem. A rögtönzött fellépésünk után sajnos menünk kellet interjúra, de megbeszéltük, hogy majd egyszer még beülünk közösen kávézni.